www.vagashuta.hu

A történelmi Abaúj vármegye egykori határán, a zempléni erdők között megbújva fekszik a község. Vágáshutát településszerkezeti szempontból szinte egyedülálló, három nagy egységre osztják a felszíni formák: Dolina (a völgyben), Kispart és Nagypart. A község kisparti és nagyparti területéről páratlan élményt nyújtó panoráma jelenti a település egyik vonzerejét, továbbá a kirándulásra és túrázásra alkalmas erdőség.
A falu a XVIII. században telepített üveghutából alakult ki, mely a forrásokban mint Prédahegyi huta szerepel. “...mert azon erdők mellyek közepette vagyon a’ hutta, mindenki által prédáltatott.” (1864. Kecer Miklós jegyző) Első lakói a hutás mesterek és legényeik voltak. A huta munkásain kívül, szlovák fakitermelők,
nyersanyag-előkészítő munkások telepedtek le a felvidéki falvakból. Nyelvjárásuk szerint Gömör, és Árva megyéből érkeztek az itt dolgozó szlovákok. A falu, az üveghuta működéséhez szükséges faanyag kitermelése után az irtványokra települt a XVIII-XIX. században, így a telkek szétszórtan a völgy két oldalán helyezkednek el: a Nagyparton és a Kisparton. A huta bérlője Behinya Vencelné, már 1806-ban kéri Károlyi Józsefnét „fa szűkinek miatta”, hogy az új helyen a Kemencepatak nevű erdőrészen építhessen új műhelyt. A kérést elutasították, mivel az érintett terület pereskedés alatt állt. Így tovább működött az üzem az eredeti helyén, majd az 1810-es években, a faanyag kimerülése után befejezte működését. Az itt maradt zselléreknek az irtásföldek nem adtak biztos megélhetést, ezért a férfi lakosság vándoriparos munkával kereste kenyerét: az 1920-as évekig ablakosok voltak. Üveges munkákkal főleg táblaüvegekkel kereskedtek, majd Trianon után drótosok, később a cserépedények használatának megszűnésekor edényfoltozók
lettek. Ezzel a munkával főleg a Bodrogköz, Hegyalja és Hernádvölgy falvait járták, de eljártak Szabolcsba és Hatvan környékére is. Télen egyéb munkákkal egészítették ki keresetüket: favágással, szerszámkészítéssel.
A kevés művelhető földet az asszonyok művelték meg, a férfi lakosság távolléte miatt. Ez a munka a meredek hegyoldalakon sok fáradtsággal járt. Az erdei termések gyűjtésének is nagy jelentősége volt: fontos jövedelem kiegészítő volt pl. a gombaszedés. Az erdei termékeket, a sárospataki és sátoraljaújhelyi
piacokon értékesítették. A férfiak aratni, az asszonyok különféle kendermunkákat végezni jártak a Bodrogközbe, amivel egyrészt a gabonát, másrészt a fonni való kendert keresték meg. A vándoriparral az 1960-as években hagytak fel.
Polgármesteri Hivatal (Fő u. 17. Tel.: 47/370-110)
Római katolikus templom
Turistaszálló és Vendégház (Fő u. 12. és 22-24. Tel.: 47/370-110, 70/452-3589)
Mobil posta (Fő u. 18. Településre érk.-táv.: 9:05-9:20)
Szlovák tájház (Fő u. Tel.: 47/370-110, 70/452-3589)
Faragott szobrok, melyek a 2003. évben megrendezett alkotótáborban készültek, emléket állítva a helyi hagyományos népi mesterségeknek / ablakos tót, üvegfúvó/.